A folyamatos változás elfogadása
- Válság vs. változásmenedzsment -
Sajnos el kell ismernünk, hogy az emberek nagy többsége kerüli a változást. Ebbe a nagy többségbe beletartoznak természetesen a cégvezetők is. Hosszú évek kemény munkája eredményeként épültek fel a cégek. Számos nehéz döntést kellett meghozni, amit nehéz lépések és kemény munka követtek. Viszont ennek az eltelt időnek van egy kellemetlen velejárója is. Ez a melléktermék a megszokottba való kapaszkodás és egyfajta hübrisz, azaz az eddig jól bevált metódusokhoz való ragaszkodás és az eddig elért eredmények okozta elbizakodottság, hogy ennyi tapasztalattal az ismeretlen úthoz is biztosan ismerjük a térképet.
A feladatunk az elbizakodottság köré épített falak ledöntése. El kell fogadnunk, hogy a világ, a minket közvetlenül és közvetve körülvevő környezet folyamatos változásban van. Ha ez nem lenne még elég, azt is be kell látnunk, hogy az új problémákra nem biztos, hogy az általunk eddig ismert régi metódusok és elképzelések megfelelő megoldást nyújtanak.
Hogy jobban megértsük mivel állunk szemben, először nézzük meg mit is jelent a válság. A válság egy olyan akut probléma, amire nem tudunk standard válaszokkal megfelelő megoldást találni. Itt a hangsúly a standard válaszokon van. Ezek az eddig bevált válaszreakciók az idő során bevésődnek a mindennapi rutinokba és megnehezítik, hogy a szembejövő problémákat jelen valójukban elemezzük. Egy ilyen leegyszerűsített válaszreakció az "üss vagy fuss" is. Míg a természetben ez egy gyorsítósávot biztosít az életben maradásért való küzdelemben, addig az üzleti életben az ilyen jellegű gyors és leegyszerűsítő gondolkodás könnyen okozhat elhibázott reakciót vagy egy csak a látható nehézségre adott felületi "problémamegoldást".
A folyamatfejlesztés egyik alapja, hogy a hirtelen és elsietett megoldások helyett érdemes lelassítani vagy megállítani a folyamatokat. Ezután csak akkor engedni gyorsabb ütembe kapcsolni, ha már megkerestük a problémát, megértettük annak gyökérokát és a jelenleg ismert legjobb célállapot irányába indítjuk újra a munkát.
A megkövesedett szemlélet nem képes másra, csak reaktív módon kezelni a problémákat. Vagy még rosszabb, ha a tapasztalat okozta elbizakodottság miatt a válságra való immunitás érzet kényelmes tévképzete mögé bújva, a válságos helyzetről tudomást sem vesz. Ezért a válságok kikezdik a jól bevált és kőbe vésett válaszreakcióinkat, majd rövid távon el is sodorják.
Ezzel ellentétben hatékonyabb állapot, ha döntéshozatali folyamatainkat, működésünket inkább proaktív állapotban tartjuk. Majd ebben az új állapotban szerzett jártasság után inkább preventív szemléletmódra cseréljük a régen "jól" működő reaktív menedzsmentet.
Amint a fenti szintet elérjük, már kevésbé kell céget érintő válságról beszélni, mert működésünk alkalmazkodóképessége fejlődik a folyamatos változásmenedzsment alkalmazásával. Így döntéseinket nagyobb mozgástérrel tudjuk meghozni, valamint működésünk és folyamataink is rugalmasabban képesek a változások okozta következményeket lekövetni.
Ennek a vezetési stílusnak az alapja az, hogy pontos képpel rendelkezzünk minden folyamatunkról. Számszerűsítve ismerjük cégünk működését és folyamatait, és még fontosabb, hogy erről rendszeresen, napi/heti szinten tájékozódjunk. Lépjünk túl a berögzült visszapillantó tükörből való vezetésen. Ugyanis ebben az esetben mire megtörtént a baj, már bőven túlmentünk rajta és a hónap/év végén kezdjük meg egy olyan esemény kárának a mentését, amit preventív szemlélettel már a megjelenés előtt észlelhettünk és tompíthattunk volna.
Kezdjük el kezelni az erőforrások (idő, energia, pénz) szűkösség érzetének pszichológiai hatásai miatt fellépő tüneteket. Ezek nem mások, mint a folyamatos tűzoltás és a halogatás.
Megfelelő segítséggel kialakítható egy cégvezetési rendszer, ami támogatja a vezetőket és a végrehajtókat is abban, hogy a problémák kezelése ne egy véget nem érő keserves küzdelem legyen a környezet és a belső abnormális működés ellen.
A következőkben a fent is említett vezetési rendszer kialakításáról lesz szó. Milyen fejlesztéssel érhető el olyan működési standard kialakítása, ami megfelelő módon tud az akut módon megjelenő problémákra is reagálni?