Mikor kell új kolléga a csapatba?

Az egészségügyben mérhetetlenül nehéz és összetett kérdés az emberi erőforrások menedzselése. Az ideális kolléga jó és precíz szakember, kimagaslóan kommunikál a páciensekkel és a csapattal, végül megfizethető. Kicsit hasonló a helyzet mint egy régi iparos viccben, hogy: "A munkát meg tudjuk csinálni gyorsan, magas minőségben és olcsón. Viszont ezekből egyszerre csak kettőt tudunk biztosítani."

Mivel ennyire komplex az igény, ezért a kiválasztás, betanítás, megtartás és végső esetben az elbocsátás szakaszai is egyre bonyolultabbá válnak. Viszont jó hír, hogy nem kell ennyire bonyolultnak lennie, ha pár alapelvet figyelembe veszünk és megfelelően mérlegelünk. Ehhez lépjünk egyet vissza és az alaphelyzetet nézzük meg. Biztosan jól mértük fel az igényt, hogy szükség van-e új emberre?

Az új ember kérdését két alapvető szempontból érdemes mérlegelni. Először a praxist mint szervezetet kell felmérni és csak utána jöhet a kérdés, hogy emberileg milyen kollégát kell felvenni. A plusz erőforrásra a feladatok elosztása miatt van szükség vagy bővülési, növekedési szándék van mögötte? A kettőt nem szabad összekeverni. Az elosztásnál a feladatokat és az erőforrások felhasználását optimalizáljuk, míg a bővülésnél az elérhetőséget és a szolgáltatásokat növeljük.

Példával is bemutatva, egy recepciós a feladatok elosztásában segít, tehermentesíti az asszisztenseket és az orvosokat a telefonok kezelése és az adminisztratív munka alól. Időt szabadítunk fel, ami még nagyobb kapacitást tesz elérhetővé. Ezzel szemben, ugyanerre a problémára, amikor nincs optimálisan felépítve az ellátási folyamat és a leterheltségre hivatkozva újabb orvost vesz fel egy praxis, akkor a növekedési irányba mozdul el. Ez kizárólag akkor indokolt, ha valóban kimutatható, hogy a rendszeren már nem lehet változtatni és sikerült a kapacitásokat teljesen kihasználni. Ilyenkor, a növekedés miatt, a bevétel és költség oldalak fajlagosan javulnak, növekednek, ami növeli a megtermelt profitot. Ellenkező esetben viszont egy újabb költséget vett a praxis a nyakába, ami nem fogja a szándékolt reményeket beváltani. Sőt, az egy dolgozóra jutó bevételt is csökkenteni fogja, ami egy jutalékos rendszer esetén mindenkinek fájni fog.

Még egy hasznos technika, amit sok praxisban sajnos nem hasznosítanak. Meg kell nézni, hogy melyik kollégának mennyit ér egy órája, költség és bevételi oldalon is. Ezt követően sorrendbe kell állítani a kollégákat és felmérni, hogy a felső helyeken lévőknél hogyan lehet a hatékonyan felhasználható idejüket növelni. Ebből következik, ami gyorsan ki fog derülni, hogy nekik segítségre van szükségük. Így az alattuk következő szinteket kell erősíteni. Kicsit leegyszerűsítve, egy példán keresztül mérlegeljük: ugyanannyi, vegyes nehézségű ambuláns esetet melyik felállás fog hatékonyabban és gyorsabban ellátni? Amikor 3 orvos dolgozik egyedül vagy 2 orvos dolgozik 2 asszisztens segítségével? Természetesen számít a szaktudás és a pályán eltöltött évek száma, de a lényeg egyértelműen érzékelhető. Praxistulajdonosként is hasonló a helyzet, a tulajdonos nem vesz fel maga mellé még egy tulajdonost, hanem maga alatt bővíti a csapatot, hogy a saját idejét minél hatékonyabban tudja kihasználni.

Összegezve, egy tudatos praxisvezető folyamatosan monitorozza a teljesítményt és a folyamatokat, ezért csak valóban indokolt esetben kezd bele a csapata bővítésébe. A tulajdonos, a csapat és a páciensek érdeke is, hogy egy praxis hatékonyan tudjon működni.

Végül is, hiába van valakinek 2 Mustangja, ha mindkettővel folyamatosan 90-100 km/h-val tötyög. Rengeteg pénzbe került és mégsem hozza ki belőlük a maximumot.